Anyuci kicsikéi , vajon megváltozhatnak?

Egy férfit sem szeretnék megbántani ezzel a bejegyzéssel, de lássuk be ahogy a nőket lehet kategorizálni  úgy Titeket is. Minden tiszteletem a Tiétek, Drága Urak, hogy elviselitek a nőket. Azonban most félre téve minden tiszteletemet felétek elemezgessünk egy kicsit. 

 Papucs és a Mamusz típusok szinte mindenben megegyeznek azonban az utóbb említett csoport tagja még el is lustulnak és a kanapén elterülve bambulnak ki a világba, bizonyos esetben megmozdításukhoz egy daru is kevés lenne.
Na de ne ragadjuk le itt a Szobanövényekre jellemző, hogy szinte kizárják az életet meg elégszenek egy kis fénnyel, amelyet a telefon vagy a számítógép sugároz.


Végezetül Anyuci picikéit nem nagyok kell bemutatnom hisz talán a legnehezebb kategória, amikor a pasival megnyered az anyját is.
Persze vannak imádni való anyukák akik, nem másznak bele „egyetlen” fiúk életébe. Ami talán legjobban megfigyelhető ennél a csoportnál, a már bizarnak mondható kapcsolat Anya és Fia között. Az ilyen típusú férfiak főbb jellemzői : döntéseiket inkább az anyukájuk hozza, ha anyuka füttyent ugranak és természetesen minden választott szigorú ellenőrzésen megy át.
Nehéz bele gondolni ilyenekbe de léteznek …sajnos… Azonban véleményem szerint , mindig eljön az a pont az ember életébe, amikor a köldökzsinórt ideje elvágni, legyen szó nőről vagy férfiről.



Mit tegyek, ha a harmadik fél a kapcsolatban a pasim anyja?


Bármennyire is fáj kimondani nem éri meg az „anyós” jelölttel háborúzni, mert több évnyi rutin áll a háta mögött. Fontos a szülőkkel jó viszonyt ápolni és lássuk be a családhoz való viszony. Nagyon vonzó tud lenni, ha a pasi nem menekül a családja elől (persze az egészséges keretek között).
Nehéz úgy élni egy kapcsolatban, hogy az anyasárkány folyamatosan jelen van, és a legkisebb bolhába is beleköt. Őszintén erre a hármasra nincs jó megoldás, mert ha önszántukból nem képesek elvágni azt a rövid köteléket, akkor Hölgyeim nekünk esélyünk sincs.
Persze az időmúlással a helyzet javulhat, és változás mindig lehet, de ha egy pasi túlságosan ragaszkodik anyuka szoknyájához, akkor pattanj a sportcipőbe és fuss , baromi messzire. Mert bármennyire is vonzó a krapek, fontos hogy a kapcsolatban ne a fiad legyen, hanem a Párod, egy erős független ember, akire számíthatsz a bajban.

Mielőtt még csak az egyik nem lenne terítéken a nőknél is előfordul a hárpia anya vagy éppen  „az én lányomhoz senki nem elég jó” típusú apák is A szülőket is meglehet érteni, azonban nekik is tiszteletben kéne tartani azok a határokat.

Vajon megváltozhatnak a kis Hercegek? Képesek elvágni a szeretett nőért azt a bizonyos köldökzsinórt?  Na meg vajon az anyák képesek elengedni a picikéjüket, hogy élje az életét?
A kérdések a választ talán évekig boncolgathatnánk, azonban az tény drága Uraim , hogy a kapcsolatban a Nő nem az anyátok akar lenni, aki utánatok takarít, és kiszolgálja az igényeitek ha erre vágytok akkor irány haza Anyuka szoknyájához. 

Ha azt szeretnétek, hogy a párotok boldog legyen kezeljétek Nőként, pontosabban az egyetlen nőként. Nem azt mondom hogy kényeztessétek el, vegyetek milliónyi dolgot neki, inkább mutassátok meg nekik, hogy mennyire különlegesek . Mert ha sikerül olykor-olykor kedves gesztussal megörvendeztetni a párotokat nektek is meg lesz a jutalma.
Legyen szó egy éjszakáról vagy egy hosszú ideje tartó kapcsolatról, egy apró gesztus elég ahhoz, hogy különlegesnek érezze magát mellettetek ne pedig egy „anya pótléknak”.

 

0 Tovább

Bizonytalant a Bizonyosért?

Tegnap a Bizalom volt a terítéken azonban a mai téma azok a bizonyos szerelmi háromszögek. Számtalanszor előfordulhat az életünk során amikor nagy döntés előtt álunk a magán életünkbe de vajon képesek vagyunk ilyen téren jó döntést hozni?

„Kell a lángolás kell, hogy érezzem én vagyok az Egyetlen „

Ahogy mindenki úgy az én életemben is feltűnt már az édes kísértés és bárki bármit mondjon a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Talán már Te is érezted már ezt a fajta kísértést, amikor meglátva őt forr a véred és bizsereg minden egyes porcikád és legszívesebben letepernéd. Persze ahogy máskor itt is van egy DE, ami nem is kicsi még hozzá a párod/élettársad / barátnőd vagy barátod.  Vajon te mit tennél?!  Rögtön jöhet a gondolat, ha szerelmes az ember nem létezik más ember az életében csak a párja, őszinte leszek ez egy nagy baromság.
Baromság, azt feltételezni , hogy nem néz másra nem gondol másra. A szüleim 36 éve házasok, de mai napig azt mondják hűséget fogadtak nem pedig vakságot.

Akár csak a múzeumokban mindent a szemnek semmit a kéznek alapon vajon meddig tudjuk megtartoztatni magunkat az életünk szerves része a kísértés?

„A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki.”

~Oscar Wilde~

 

 

Lehet,hogy a hűtlenség egy genetikai mutáció vagy belénk van programozva ? Persze ez lehet túlzásnak tűnhet, de gondoljuk be társas lények vagyunk, fontosak az impulzív élmények, vannak akik a megszokásaik rabjai értve itt, hogy „minek vennék tejet ha otthon van a tehén „ típusú emberekre. Azonban vannak olyanok akik menekülnek, a jól bevált megszokott dolgok ellen. Mielőtt bárki is azt hinni nem hűtlenség párti vagyok.

 

„A kísértés hosszan nyomja a csengőt, de a lehetőség csak egyszer kopogtat!”

 

És most jön a nagy kérdés, ha ott állunk és szembe nézünk a kísértéssel vajon képesek vagyunk helyesen dönteni . Ha a biztosat választjuk képesek vagyunk nem azon rágódni hogy mi történt volna ha megteszem , vagy ha bizonytalant választjuk képesek leszünk másnap a tükörbe nézni és vállalni az ismeretlent.

Egy perc, egy döntés és milliónyi következmény, de vajon bármelyiket is választjuk képesek leszünk elviselni a következményeit?  

 

0 Tovább

"A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán."

Több hónapnyi hallgatás után, amiről talán írok majd egyszer egy bejegyzést. Na de ugorjunk egyet ha már ismét itt vagyok és billentyűzetet ragadva egy örök klasszikus témával.

Megcsalt, de vajon megbízhatok benne?

 

Kapcsolattól és embertől is függ szerintem, hogy a megcsalás követően vajon megbízhatunk a másikban. Na de kezdjük az elején ahogy sokszor mindig a megcsalt fél aki önmarcangolásba kezd ami persze érhető hisz minden ember keresi a miérteket. Azonban lássuk be a megcsalás miértjei, ha könnyen ki is deríthetőek azért ennek is vannak szép módjai. Bár lehet most kérdezhetitek a megcsalást hogyan lehet szépen intézni ? Mondjuk őszinteséggel, nem pedig időhúzással, hogy vajon mikor jönnek rá a megcsalt felek.

 



"A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán."

~Ernest Hemingway~

 

De a nap nagy kérdése, bízhatunk benne utána? Mikor engem megcsalt életem szerelme, megtanultam ne bízzak senkibe, teltek múltak az évek neki is volt kapcsolata nekem is pár. De valahogy ismét feltűnt az életembe az Ő. Küzdöttem elenne sokáig próbáltam a régi fájdalmaim mögé bújni de őszintén a szívem nem sokáig tudott ellenállni. Milliószor megkaptam a kérdéseket a barátaimtól:


 „ hogy tudsz bízni benne ?

„ Nem félsz hogy ismét megteszi?

Őszintén csak annyit tudtam mondani, - hihetetlenül félek de az évek elteltek, ő is és én is változtunk és tisztalappal vágunk bele.

Na de jöhet a következő kérdés vajon lehet tisztalapokat adni egy olyan főhősnek aki megcsalt? Én próbálkozom,  és fontos szem előtt tartani, ha tisztalapokkal játszunk ne foglalkozzunk a múlttal. Nincs felhánytorgatás, nincs ítélkezés.

Ami volt az volt, ami elmúlt az elmúlt, nem köthetnek gúzsba a múltunk hibái, mert lemaradunk a jelenünk boldog perceiről.

Ahogy már korábban is írtam akár 5 perc boldogság is többet ér mint a múltunk hibás döntéseit, vagy más hibáit felhánytorgatni.

 

 

 

0 Tovább

A nagy kérdések egyike...

Amikor az immunrendszerem  feladta a küzdelmet és kényszer pihenőre fogott volt bőven időm gondolkozni. Bár a cím egy rossz brazil szappanoperára utal még sem erről lesz szó. Hanem azokról a viszonyokról amiknek múltjuk van és jelenük és persze felmerül a kérdés : vajon lesz jövője ?

Lássuk mit értünk veszedelmes viszonyok alatt? Lehet szexuálisan vad kapcsolat, vagy éppen egy életünk régi fejezetéből újra felbukkanó fekete lovag bőrébe bújt férfi főhős.

A kérdés viszont az : vajon túl tudunk lépni a régi sérelmeken? Vajon a rögös és fájdalmas múlt mennyire befolyásolja a jövőt? Nehéz szembesülni saját magunkkal amikor hirtelen olyan érzések kezdenek kavarogni bennük amiket nem kéne érezni. Persze, lehetne mondani túl szép lenne ha nem csak a sorsunkat de még az érzéseinket is tudnánk irányítani, vagy legalábbis ketrecbe zárni őket.

Mindig volt egy elv az életembe, amihez tartottam magam, még pedig aki volt és elment az végleg elment. Azonban most ezt megszegtem, inkább fogalmazzunk úgy átalakult. A lelkemben teljes zűr zavar uralkodik, az ésszerű gondolkodás és a szívemből megmaradt apró darab csatázik.

Talán tényleg az lenne a legkézenfekvőbb, ha az időre bíznám a csata rendeződését, de most még is úgy érzem nem segítene. Elkezdtem gondolkozni vajon mit szeretnék most (?), békét a lelkemben, erőt a nehézségek leküzdéséhez. Ami biztos, hogy még mindig tartom magam ahhoz a gondolathoz talán nekem tényleg nem való a happy end-es történtet.

"Sok fiúval együtt tudnál élni, de csak egyvalaki nélkül nem tudnál."

A szabályokat én állítottam fel, de sajnos a csapdájukba estem. Már jó ideje nem publikáltam lehet ez a kiváltó oka ennek. Hogy adjak tanácsot amikor én a saját szabályaim csapdájában őrlődök? Azt hittem csak egy kaland a régi szép idők emlékére azonban több lett részemről biztos. A szabályokkal őt próbáltam védeni és végül én lettem az akinek a kezét leláncolták. Már egy ideje évelődöm, a szívem és az eszem háborút vív bennem és én lassan elégek a csatában. Legyek őszinte (?) vagy tényleg hallgassak az eszemre és burkolózzam némaságba?

"Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet."

Mit mondana a szívem? Mi az a dolog amiatt kikészülök és nem merek elmondani?Lehet nevetni fogtok, de csak annyit mondanék : Hiányzol… Korábban már elmondtam neki, Ő volt és persze lesz életem nagy szerelme, sokáig tényleg elnyomtam magamba az érzéseimet bekellett látnom, és próbáltam tovább lépni. Viszont amikor átölel, rám mosolyog és a szemei tükrében elveszek szinte elégek, mint akkor a legelső esténken. Ami megijeszt ennyi év elteltével is képes ilyet kiváltani belőlem valaki.

Nem tudom mi lesz a történetünk vége, meddig tart még bennem ez a háború, meddig bírom elhallgatni az érzéseimet. Mindig őszinte voltam, azonban ő más, más mint a többi, félek attól, hogy neki ez csak egy kaland az ex-szel. Lassan a szívem talán elhiszi, hogy amit egyszer korábban írt, hogy nekünk a sorsunk eggyé válik.

Bárcsak tudnám ő mit érez…Vajon mit mondana, ha tudná mit érzek?

"Az igaz szerelem talán megér néhány hasra esést és horzsolást."

0 Tovább

Üveghegyen is túl

Mi van az üveghegyen túl? Hát nem egy kis malac aki éppen túr. Eljött az idő amikor a mesék által alkotott képet egy rút varangy összetörte.

Persze az élet nem fekete és fehér, hanem milliónyi színben pompázik akár csak a szingli hétköznapok. A szakítás legyen az egy rövid idő után, vagy évek múltának ugyan úgy fáj, de lássuk, megkönnyíti a helyzetet, ha meglátjuk milyen a valódi arc amivel anno nap mint nap találkoztunk.

 Hihetetlen de nem hittem volna, hogy a szakítással és az összes velejáró macera közben még  képesek vagyunk csalódni. Hát pedig de.

"Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív."

„ Elvitte a szószokat is  ..”

A kiköltözésnél tudatosan nem voltam jelen, inkább elutaztam arra a hétvégére, de amikor visszatértem az egykor még közös otthonunkba jött a villanycsapás.

"Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor, így is naiv maradtam."

A kis lakás,az én kis váram, ami védelmet jelentett a hétköznapi problémák elől egy véres csatatérré változott. A küszöbön állva a szívem darabjait hallottam a földre zuhanni. Összeszedve magamat elkezdtem rendet rakni és pakolászni, hogy eltüntessem a nyomát. Közben persze próbáltam megnézni a milyen dolgokat vitt el ami „közös” volt. Nem hittem volna, de a legnagyobb csapás az volt amikor a hűtőbe bepillantva megláttam, szószokat elvitt és még konzervet.

Akkor csak egy kérdést tudtam feltenni magamnak: Fontosabbak voltak a szószok és a konzervek, mint a kapcsolatunk megmentése?

Ez után tényleg átértékelődtek a dolgok az életemben. Kell ez nekem? Hogy lehetettem ennyire elvakult? Ezért szenvedtem már vagy fél éve? Miért nem léptem korábban?

Mára már csak nevetek, viszont egyet tanácsolok mindenkinek aki hasonló cipőbe jár velem : Ne várj addig amíg az üveghegy is összeömlik, mert az idő lehet gyógyír, mert észbe kap és talán képes harcolni érted, de lehet ha túl sok időt hagysz a tükörbe nézve nem magadat látod majd utána, hanem egy árnyat.

 "Sose fuss se férfi, se busz után, úgy is jön a következő!"

 

 

0 Tovább

lifediary

blogavatar

Talán soha senki nem fogja elolvasni, de úgy érzem itt az ideje "tollat" ragadni és Egy napló formájában megmutatni gondolataimat, történeteimet és tapasztalataimat és ha valakinek ezekkel tudok segíteni már megérte létrehozni. "Nem önmagában az élet az, ami fontos (...), hanem hogy jól éljük le." XoXo

Utolsó kommentek